Szirmok

Köszönöm, hogy apró szirmaimat észrevetted...

 

55__n.jpg

Léteznek az ember életében olyan napok, órák, percek, pillanatok, ...melyek,  amíg lélegezni tud, melengetik a szívét. Melyektől olyan erőre kap, amit maga sem képzelt el.

Elmondhatom, hogy sok - sok csodát megértem már,  és azon szerencsés emberek közé tartozom, akik ugyanolyan  lelkendezve tudnak örülni apróságoknak is, ahogyan a nagy dolgoknak.  Mégis…. vannak pillanatok, melyek egészen mások, mint a többi.

Amikor ötven éves lettem, tudtam, hogy komoly fordulópont lesz az életemben, s valóban , sok minden megváltozott.  Megtanultam másképpen látni a világot.  Még erőteljesebben érzem, hogy nem az anyagi javak a dominánsak. Fontosak, hisz az élet alapszükséglete, hogy  legyen fedél a fejünk fölött, a hidegben ne fázzunk, és ne éhezzünk. Ezek mind, a testünk  alapszükségletei. A léleké egészen más…

 Két fiam van, mindketten Bpesten élnek- albérletben.  Egyiknek sem könnyű. Amikor hazajönnek,-  sajnos a tetemes útiköltség  miatt nem tehetik ezt olyan sűrűséggel, ahogy szeretnék, - de ha itthon vannak… számomra kisüt a Nap.

A konyhának sosem voltam rabja, hanem  tündérként élek benne.  Szeretem.

Ha   hazavárom a gyerekeimet, ez a tündérség bennem még inkább kibontakozik.  Persze, a tündérek általában fiatalok. Igen,…én  megfiatalodok ilyenkor… 

A mostani csoda, amit elmesélek, egy ilyen fiatalodásról szól, azzal a különbséggel, hogy  most nem én vártam haza a gyermekeimet, hanem Ők vártak engem Budapestre. Meghívólevél érkezett. Már a külleme különleges volt. A díszítése és megfogalmazása, mesébe illő.  Izgalommal indultam el, hisz mindkét fiam a nyár végén  költözött új albérletbe, s egyikében sem jártam még.    A vonaton kényelmesen utaztam, egy kedves könyvet vittem magammal, amit már sokadszor olvasok újra, mert szeretem. Az írója dedikálta nekem, és még egy szép falevelet is kaptam a lapok közé... Szóval ezzel a könyvvel a kezemben...  utaztam Budapestre. Kellemes, szép út volt, érdekes útitársakkal,  akikről csak találgatni tudtam, hogy milyen emberek lehetnek. ( nem egy rossz játék )   Kelenföldön már várt Dániel, a kisebbik fiam, s hamarosan csatlakozott hozzánk Janek, ( én így hívom) a nagyfiam. 

Az egyik albérletből a másikba vittek... Mindkét helyen volt mire rácsodálkoznom.

Kisebbik fiamnál a kilátás volt pazar, ami  mellett persze eltörpült az , hogy milyen ügyesen feltalálja magát a kissé  felfordult nagyvárosban és a konyhájában.Mennyire praktikusan  ellátta magát a számára szükséges dolgokkal.   A nagyfiaméknál  Dórikám várt, nagyfiam  élete párja..,  aki szeretettel adta rám a  papucsát,( azonos a lábméretünk)  és mutatta meg az óvónőkre jellemző kreativitást,  amit a lakószobájukban  levő harmonizáló színek, elrendezések is ékesen  bizonyítottak. Dóri mosolya  megnyugtatóan hatott rám.  Nagyfiam  itt, ebben a szeretettől sugárzó kuckóban – otthon van.                 A beszélgetések után, vacsorázni vittek egy csodálatos, meghitt,  régiségeket, régi használati tárgyakat kiállító, bensőséges kis étterembe. ( Ajánlani tudom mindenkinek :   http://www.erzsimamakonyhaja.hu/  ) …itt, a finom vacsorát követően ért a következő meglepetés. Életem első születésnapi tortáját tették elém. Ugye,  mondanom sem kell, hogy a szemem igen csak bepárásodott.  Kint már erőteljesen esett az eső, nekem pedig Halász Jutka énekelt egy dobozból... bent,  a barátságos  vendéglőben.  A hölgy, aki felszolgált,  minden kívánságunkat leste… elérzékenyülésemet azzal  enyhítette, hogy odaszólt… kívánjak valamit, és fújjam el a gyertyákat.  Kívántam… és fújtam. Aztán a tortát is megettük…Valódi málnaszörpöt iszogattunk hozzá, szódavízzel.

Miután  elköszöntünk a vendéglőből, Nagyfiamék otthonába  igyekeztünk. Buszok, villamosok segítségével, mert a környéken folyik a Metro építés. Átöltöztem földig érő feketébe, a hajamat is feltupíroztam,  jól befújtam lakkal, hogy  kicsit borzas legyen, mert amúgy, az előzőnap megmosott... alig néhány szál hajam rálapult a fejemre. Tetézte ezt még az eső is… ( ó, de irigylem, azokat, akiknek van némi göndörség a hajukban…  célzok itt erősen a nagyfiamra, aki persze sima sörényt szeretne ) :)   Tehát , mindketten kissé ünnepi öltözéket húzva, én pedig a  fess  nagyfiamba karolva indultunk el, a nap következő állomására, a Bocelli koncertre.

Nem álmodtam róla, hogy  majd láthatom. Csak titokban volt bennem egy vágy…

Dani fiam telefonnal lepett meg, mert a korábbi készülék (amit szintén a két fiamtól kaptam még 2004 karácsonyára) felmondta a szolgálatot.  Ezzel az új telefonnal készítettem néhány képet a Sportarénában.

 A koncertről sokan és sok félét írtak, videofelvételek garmadája lát napvilágot. Jó érzés tudni, hogy én is ott ültem a nyolcas szektorban,  a hatalmas tömegben. Ennyi embert egy épületben  még sohasem láttam.   A kivetítők közel hozták a képeket.  Nehéz róla beszélni, megfogalmazni,  milyen is az a hang, ami  képes arra, hogy egyesítse bennünk, a lelkünkben,...  csendet, a fényt és a melegséget. Olyan rezgéseket hozzon létre, ami  maga a tiszta szeretet. Különös atmoszféra... amit Bocelli a hangjával megteremt.  Képes arra, hogy elhiggyük, az életben mindenki önzetlen  és jó.  Gonoszság nem létezik… 

 Nem  lehet szavakba önteni. Érezni, hallani kell. Ott, és akkor, ahol egy terem levegőjét szívja be előadó és a közönsége.  

Csoda és ajándék, hogy ott lehettem és mellettem ott ült a nagyfiam.  Dórikám  és  a kisebbik fiókám, nem jöhettek velünk. Minden jegy elkelt. Ezt a kettőt is nehezen szerezte Janek. 

A hazafelé úton is végig az élményekről beszéltünk.Örömöm az égíg ért...  

Késő éjjel volt, amikor  Dani albérletéhez értünk.  Nála aludtam, mert közel van Kelenföldhöz. 

Az erkélyen keresztül még sokáig csodáltam  Buda fényeit, miközben trécseltünk és az új telefonomról lehívta a képeket a számítógépre.

Vasárnap  tizenegykor indult az interCyti hazafelé.   Dani fiam néhány napilappal is ellátott, a könyv is velem volt… de a gondolataim  máshol jártak.  Azt hiszem, végigmosolyogtam az egész utat…

Nem tudom mit gondolhattak az utazó társak, de  nem is fontos.

Honnan is tudhatták volna, hogy a mosolyban  mennyi minden van. Büszkeség,  szeretet, hála, megbecsülés,  csoda, könnyek, emlékek… és a hit.

Kedves olvasóm, Te, aki elolvastad a gondolataimat… ugye értesz engem…

 

 bocelli_n.jpg

 

 

 2013. november.09.

 

 

 

 rj-_2013-_szept_15.jpg

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 89
Tegnapi: 107
Heti: 622
Havi: 2 387
Össz.: 459 297

Látogatottság növelés
Oldal: 111. 55 éves lettem én...
Szirmok - © 2008 - 2018 - rojtok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »