
Tavaszból az őszbe
A tavaszt még a hátamon cipeltem
dús fák fölé vittek lábaim
de a nyár már megégette bőröm
repedeztek féltett álmaim
Szédült bennem az erős akarat
hajnalokba üvöltött a kín
gerincemet még erősen tartva
meggörbültek apró ujjaim
Kék égbolt alatt fogyott a levegő
arcomra ült sápadt holdsugár
Lassú táncba kezdett a fájdalom
mely erőtlen karjaimba szállt…
Semmivé vált tekintetemben
szorongva ült a félelem
szempillámból eltűntek a színek
ráncok nőttek dermedt szívemen
Aztán egy dal elért a lelkemig
remény csillant langyos éjjelen
halkult a dal, s ősz borult a tájra
csillag ragyog elsírt könnyemen...
2026. 10. 11.