Napraforgó lettem

 

Abroncsba szorított könnyeim
utat nem találtak,
megfojtott örömeim
némán kiabáltak.
Az elszigetelt vágyak
már senkitől sem féltek,
alagútnak mélyén
szinte nem is éltek.

Végtelen sivatagnak
porfelhőjét láttam.
Vasbeton szalaggal
mosolytól elzártan
semmim sem volt már,
de még vegetáltam.



Ám léptedet éreztem,
mint gyönyörű harangot,
ahogy ébredő szívem 
felé tartott.
Hangod ölelését
elfogadta lelkem,
s kispipitérből – reggelre -
napraforgó lettem

2007.

 

 

Oldal: 56. Napraforgó lettem...
SZIRMOK- Ruder Jana írásai- fotói - © 2008 - 2025 - rojtok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat