Szirmok

Megint egy dallam születik bennem lassan,
ahogy az eső omlik le szakadatlan,
  szemem pásztázza a fellegeket
égre feszített sóhajtásomat átölelik felhők és szelek.
Rálehelném - e bűvös csendre a hangodat
hiszen bennem pihen még minden szép szavad,
s amit  el sem mondtál, azt is tudom…
hosszú lesz  az ősz nagyon -
s amikor majd karjára teríti a telet
ki tudja megtalálnak –e még az énekek…

2007 07.01

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat