Szirmok

 A tolvaj 

Lassan lépkedett az édességpult előtt.  A kosarába tette a megszokott nápolyi szeletet. Szerette. Egyszerű kis csomagolás, semmi extra. Mégis, ezt választotta már évekkel ezelőtt... Tovább akart lépni, amikor megszólította a fényes , kék papírba csomagolt csokoládé. Elfordította a tekintetét. Nem akarta, hogy hallja, ahogy csokoládé beszél...De egyre erősebben bizsergett  fülében a hívó szó... Valaha  éppen  ilyen csokoládéról álmodott...

Sokan voltak a boltban. Mindenki vásárolt, így  többen is  látták, ahogyan  a kirakott  édességek előtt tétovázott. A hang egyre csak erősödött a fülében, s a gyomrában is valami furcsa érzés kelt életre...

Elindult a kéz. Leemelte a csokoládét a pultról. Nézte, hallgatta, ahogyan a csokoládé suttogott.   Érezte a kék papír selymét, a szép betűket, a rápréselt mintát. Különleges érzés volt, ahogyan a kezében tartotta. Forgatta kicsit,  apró kis örömöt is érzett.  A nápolyit  csendben visszahelyezte a pultra.

Elcsábította a kék papír, s az íz, amit a papír rejthetett. Megsimogatta az ujja hegyével, s  mosolyogva a kosarába tette.

Aztán néhány lépés után, megpillantotta az árat, ami a kék papír oldalára volt ragasztva. Megrettent. Ennyi pénze nincsen. Túl nagy az ára. Ezt akkor  azonnal   megértette.  A kosárból gyorsan  kivette és visszatette a helyére. Hallotta még a csokoládé hívó szavát, de erősebb volt már benne a realitás.  A nápolyira, a megszokottra pillantott, de már nem tette vissza azt sem  kosarába, mert egy belső hang azt súgta neki. Az üresen maradt kosarat visszatette a helyére, s a boltajtó kilincse felé nyúlt.   Indult volna a napi  feladatai után ... Ekkor  hangos kiabálás állta az útját.

-TOLVAJ!   Tolvaj.

Hiába tiltakozott, nem értették. Egyre többen tapadtak az ajtó üvegablakára, ahogy egymástól hallották, egyre többen kiabálták: TOLVAJ!

Ő csak rázta a fejét, mert szólni már képtelen volt. Egyedül állt az utcán. Majd hazament.  Mindene fájt. Szégyenkezett.

Hetek, hónapok  teltek el azóta. Most, ha  elmegy a bolt épülete előtt,  látja, ahogy ott állnak néhányan, arra várva, hogy rákiáltsanak...

Újra és újra...ugyanazt, de egyre hangosabban, hogy egyre többen hallják. Nem megy be a boltba, ahova hosszú ideig járt.  Elkerüli a bejáratot. Szégyenkezve tovább halad. Másik boltok felé, amelyeket ismer már,s őt is ismerik, ahol tudják...sohasem lopott!

 Elballagott egy év, lassan kettő ...

Lassan csitult benne a fájdalom, a szégyen.   A kis üzletben cserélődtek a vásárlók, s az eladók is.  Egy napon újra betért az üzletbe, tudta, hogy a gyomorremegés, a heves szívdobogás csak akkor szűnik meg, ha szembenéz ezzel az esettel. Szerette ezt a kis üzletet valaha.  Közel volt a  házához.  Megszokta az utat. Jól kiismerte magát benne , tudta, hogy mit, hol talál. Nézelődni is szokott. Most csak gyümölcsöt és kefirt vásárolt.  Az édességes pultot elkerülte.  Nyugalom telepedett rá,  amikor megtapasztalta, hogy semmiféle atrocitás nem érte.  Néhány alkalommal , amikor kissé felbátorodva betért,  újra biztonságban  érezte magát. Néhány  törzsvásárló , s egy két eladó is mosolygott rá. Jót tettek ezek a mosolyok a megtépázott becsületének, szinte gyógyírként hatottak a mélyen ülő sebre. Tudta, hogy soha többé nem lesz  már semmi sem olyan , mint annak előtte volt…, de azt is, hogy semmit nem követett el, amiért bárki előtt szégyenkeznie kellene...

 Azon a januári napon, a leheletet is vágni lehetett volna, olyan erősen  csípett a fagy.   A hideg rátekeredett a házak falára, s a fákra  szigorú zúzmarát hintett a tél.  Még a  varjaknak sem volt kedvük a károgáshoz, csak ültek és néha helyet cseréltek a nagy  cserfa  ágai között.  A cinkék, meggyvágók mozgolódtak a napraforgómagnak örülve, amit az ablakpárkányra szórt... 

Bevásárlószatyrát magához vette, és elindult a kisboltba…, nem volt benne semmi nyugtalanság, csak a lelkében rezgett valami kis zörej, amikor a kilincsre tette a kezét. Mézre volt szüksége, mert napok óta fájt a torka, köhögött.    A méz mellé még tett egy zacskó kekszet és néhány darab citromot is a kosarába.  Ránézett a kihelyezett újságokra, és mosolyogva állapította meg, a címoldalon közölt nagybetűset elolvasva,  hogy  itt a február.  Már fizetett a pénztárnál, a visszajárót tette el éppen, amikor kinyílt a raktárajtó. Egy villanás volt csupán… s az eladó haragos, szinte gyűlölettel teli  tekintetétől megállt az élet egy pillanatra.  S a hang  a fülébe,  élesen belemart…

     -Tolvaj… ott az a mocskos tolvaj!

Letette a kosarat a már kifizetett áruval, s kilépett az ajtón.  Nem emlékezett rá, hogyan is  ért haza.  Csak ült az ágya szélén  és sírt… Így talált rá az este…, odakint pedig egyre erősebben kezdett tombolni a szél…

2009

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat