Madaraim, virágaim..
Odakint hatalmas a hó...
Jó nem akkora, mint ahogy valamikor a gyermekkoromban, de nagy.
Amikor havazott, nagyon örültem, mint egy kisgyerek. Olyan szépnek láttam a tájat..
Csendes, megnyugtatóan egységesnek. A fenyők ágain ül a hó.. mint a mesében, csodálatosan szép a látvány, ami elém tárul. Szinte az ablaküveghez nyomom az orrom úgy lesem. A kiscinkék éhesek. magot szórtunk nekik, jönnek hát falatozni. Meggyvágó érkezik,.elfoglalja a helyet, s a cinkék már el is repültek. Szép ez a madár is. Szeretem. Olyan tudatos madár, csak néha kicsit irritálóan viselkedik, amikor a cinkét megzavarja, félreállítja. Ösztönösen cselekszik, Ő is éhes. Megtalálja a legnagyobb magot és huss....elrepül. Egy kis cinke maradt a közelben, a közeli tuján ülve megfigyeli , hogy mikor tűnik el a nagy meggyvágó, aztán kicsit félve, de újra az ablakpárkányra száll. Még nem vett észre, hisz mozdulatlanul állok. Szinte levegőt sem merek venni...csak nehogy meglásson. Nézem, ahogy aranyosan mozog. Kapkod a magokért. S már itt vannak a többiek is.
A meggyvágó egy ideje hallgat, nem jön, talán másik etetőt talált s abban nagyobb a bőség, jobban jut a magokból, nem kell zavarnia a cinkéket. Kár … még néztem volna kicsit. Ahogyan a hó egyre erősebben hull le a magasból, úgy jönnek a madarak egyre többen. Verebek is....még mindig mozdulatlan vagyok. Tekintetem a muskátlimra száll, megint csak nehezen veszem a levegőt. Sárgulnak a levelek. Nem öntöztem meg napok óta. Valahogy elmaradt ez a nagy ünneplésben. Szégyenkezem.... nézem a többi virágot is, hát bizony látszik a hanyagságom. Hogyan várjam el, hogy szépen virágozzon majd, ha megfeledkezem a táplálásáról. Szomjas a virág is...nem csak az ember . Megmozdulok... a sok kismadár riadtan repül el.... De visszajönnek majd, ha látják, hogy nincsen veszély. Megyek az öntözőkannámért... s kicsit még mindig dullogok’ magamra...de megsimogatom, s megöntözöm a virágaimat.
2008.01.04