Erre járt az Isten...
Kint, hintázó gyerekek kacaja száll...
szomjasak.
Kezemben vizespohár.
Lábam lépni tud, szemem ismeri a kéket...
tegnap sírtam -
megbántott egy lélek.
Egy kis baglyot mentettem meg pár hete,
szárnya eltörött, már repül.
Szépek a virágok, de minden esőért hegedül...
…Mamával’ álmodtam újra,
nem szólt, csak nevetett,
hajában ezüstként csillogott
a földöntúli szeretet.
Ma felhívott a fiam,
a baracklekvárról kérdezett-
s kávét főzött a kisebbik gyermekem,
a macska is hozott egeret.
Este, a kórusban, Liszt Ferenctől szólt a dal
három szólamban.
hajnalig dúdoltam az ágyamban –
kint a tücsök , saját nótáját húzta,
meg nem unta -
Magasra nőtt fenyőfa csúcsán
Zöldike mutatott csodát-
lent a fűszálak között,
kinyílott egy pipitér virág...
Kertemben paradicsomot szedtem
a málna is érik, meggyünk már nincsen.
Egy kedves embertől jött ma üzenet,
Erősítette hitem.
Mosolygok..., hisz
erre járt az Isten....
A vers, eredetije- Pongrácz Ágnes : Rejtve című versére született reflektálás céljából.
http://www.artpresszo.hu/content/rejtve