Lassan vetkőzik a nyár
ruhái elvékonyodtak , rozsdásodnak
mint vadgesztenyefa levél
október közepén.
Nem rég, illata volt és selyme
most vetkőzik, hallatszik a csendje.
S’ az ősz, mint egy szemölcs a nyár térdén,
növekszik, tolakodik , enni kér…
Alig lélegzik már a nyár,
rongyos szoknyáin szakadt fodor.
Hiába hajbókol a tücsökzenész ,
a Nap, már távolba néz…
ujjaival játszik…. a közeli dombokon.
2014. 08. 18.