Szirmok

Eljön e a nap...

Naponta vétkezem, 
amikor létezésedbe elmerülve 
a hideg csend rakódik rám,
lelked ölelése melegít csupán,
s magamba szívom 
hajadnak sosem érzett illatát.
Homlokod mélyedéseibe feledkezve, 
egy üvegdarabon át , engem 
szótlanság ural.
Te a világ gondjaira figyelsz
elmélyülten,
bőrödbe mártott ujjakkal.
Az óramutatók haladnak 
észrevétlen...
nem is érzem, miközben 
bolyong tekintetem arcéleden...
Ezernyi gondolat rohan velem 
Roskadó múlt, fázós jelen-


Önmagamtól kérdezem...
eljön- e majd a nap,
amikor ráncosodó kezemet
a tiéden megpihentethetem?

2007. november 9.

 http://www.7torony.hu/content.php?c=8089

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat