Szirmok

Hintaszék

Harminchárom éves múltam, amikor egy napon… fáradtan értem haza az óvodából. Leültem a fotelba, és örültem a csendnek. Pár perc nyugalom  jót tett, aztán mentem  a konyhába, valami finomságot készíteni a családnak.  Kicsi fiaim legóból építettek valami különlegeset. Mindig csodáltam az összhangot kettőjük között. Békésen, nyugodtan alkottak ők ketten… bármikor, bárhol. Kint és bent is sokat tevékenykedtek, s mindig valami szép került ki a kis kezeik közül. Rajzok, fakockából készült várak, autópályák, homokpaloták,  és még sorolhatnám…

A konyhában  ügyeskedtem, amikor jöttek, hogy nézzem meg a legújabb építményt, amit „Kitt” a beszélőautó   hatására építettek meg, némi rajzos indítópult kiegészítésével.  Kicsit fájt a lábam, így hát leültem, hogy megcsodáljam az újabb alkotásokat.  Kicsi fiam odajött hozzám és átölelt. „ Anyukám, ha majd öreg leszel, veszek neked egy hintaszéket és egy szép piros ruhát, majd abban olvasgathatsz, és nézheted a tv-t.”  Elmosolyodtam, és eszembe jutott, hogy az egyik lakberendezős lapban milyen szép hintaszéket láttam…   megpusziltam a kicsi fiamat,  jelezve, hogy  majd milyen  jó lesz nekem, amikor majd megöregszem, de most sietnem kell vissza a konyhába, mert az ételre is ügyelnem kell, nehogy odaégjen…

Aztán eltelt sok sok esztendő, a harmincháromból hamar lett  ötven, majd ötvenöt. Ez utóbbi volt a leg… igen, a  legemlékezetesebb születésnapomat Budapesten tartották meg a fiaim. Étterembe vittek, különleges tortát is kaptam és az ajándékba kapott új telefonommal, már  Andrea Bocelli koncertjén is fotózhattam, mert az Arénában is ott lehettem, ajándékként. Csodálatos nap volt. Úgy gondoltam ennél nagyobb öröm, és  meglepetés már nem érhet…

A hatvanadik születésnapomra is hazajöttek a fiaim. Gyönyörű virággal, édességgel, tortával, pezsgővel ajándékoztak meg.  A köszöntést követően azonban – este-  útnak indultak, hogy a szomszéd községben bagoly megfigyelést végezzenek. Kicsit meg is lepődtem, hogy a szomszéd községben ilyen érdekesség van, még az interneten is közzétették, én pedig nem is tudok róla. Fejlámpával, fotómasinával  felszerelkezve, jól beöltözve indultak el.  Arra gondoltam, addig  előkészülök , és megterítek a vacsorához.  Azért a kíváncsiságom is erős volt, laptopomon rákerestem a bagolyra. Ám én nem találtam semmit.  Nem telt el  fél óra sem, én erősen szorgoskodtam a konyhában, amikor a  kutyánk jelezte, hogy már meg is jöttek a gyerekek. ( egészen más az ugatása, mint amikor idegeneket lát)  A bejárati ajtó kinyílt,  és nagy masnival átkötött hintaszék érkezett  be az előszobába.  De nem is akármilyen, mert ennek volt egy fejtámlája is… amire kicsi fiam verse volt rávésve:

„  Pihenj meg bennem,

Karfámon szerető kéz…,

Támlámon fejed,

szomorú fűzfák alatt,

Ringasson el …”

Zokogtam… és most is könnyezem, amikor –e sorokat leírom. Nem tudom elmondani mit is éreztem…  Azt azonban biztosan tudom, hogy szeret engem az Isten… Valamikor elvett tőlem, valamit, amiért sokat sírtam, bánkódtam. Láthatta ezt, majd  felém nyújtotta a kezét, és nekem ajándékozta világon legdrágább kincseket…   a gyermekeimet.  

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat