SZIRMOK

Hálavers- az elszármazottak találkozójára. 

( 2025. 05. 01)  Ruder Jana

Uram, megköszönöm,  hogy most itt vagyok

Tudod… valaha szerettem ezt a kis színpadot.

Gyermekként, oly sokszor jártam itt…

eltelt majdnem ötven év…és  most  újra itt…

Gondolatban milliószor jártam a Toldi utcában

Kicsi szalmás házunk… sikált konyhájában

Ezerszer sétáltam a Gránárium – dombra,

S oly sokszor imádkoztam a mi templomunkba…

Gondolatban mindig idehozott a szívem,

ahol egykor  a fákat is olyan jól ismertem…

itt tanultam  meg írni, olvasni …  oly régen

innen gyökerezik    millió emlékem.

Hogy is felejthetném, a  mi kicsi házunk,

a  barátokat , kik sokat voltak nálunk…

Hogy is felejthetném, a sok kedves embert,

 akik valaha  ismerhettek  engem….

Uram,  lásd, itt vagyok… hálát rebeg lelkem…

Könny kúszik szememből, ha csak emlékezem

Nagymamám hangjára…  dolgos két kezére…

Szalmatetős házunk virágos kertjére….

Muskátlis ablakok holdfényes csendjére…

az én Édeskémnek sok  finom főztjére…

Tisztavizű kútra, vérbarackfáinkra…

 Édeském féltő,  sok kedves szavára

Messze vitt az utam,  a dolgaimat tettem,

neveltem  gyerekeket és megöregedtem…

de a Tapsonyi  harangszót , nem feledtem soha

s a kis patakot, mi szaladt  messze, tova…

Amikor esténként a csillagokra nézek…

Kik már nincsenek itt… az angyalok közt élnek…

Imádkozom értük , hálám az égig ér…

Köszönöm, Uram, hogy kicsit  hazatereltél!

Hazajöttem,  ide, ahonnan  indultam…

ahol kisgyerekként   olyan boldog voltam.

 Nincs már meg a házunk… a fák  sem ismernek…

minden kicsit más lett,  de talán az ének….

talán az ének,  visszavisz egy percre 

ahonnan elindultam… lassan ötven éve…

Hisz ebben a teremben  annyit énekeltem…

bár a hangom megkopott  az eltelt években.

Uram, megköszönöm, hogy most itt lehetek..