Virágot bont...
Ma, ...éppen úgy mint régen
semmi sem változott, -
csak szememben a fények.
Csak a mozdulatok
és a hajszín lett november végi
de minden más a régi.
Naponta járom az utamat-
hegyeket cipelek,
mert a sors volt oly kegyes
nekem adta az erőt,
s pihenés helyett,
most duplán mozdulok.
Ha gondolatban indulok...
messzire megyek.
Elhagyva erdőket, vizeket,
s a dombokon túl-
ahol szabadon szállhatok,
megnyugszik szivem.
Ilyenkor virágot bont hervadó lélegzetem...
a legszebb pillanatokra emlékezem.
2022. január