húsz éve már
hogy a hajnal rám dobta
árvaságom örök köpönyegét
ketrecbe zárva gyermeki nevetésem
gyertyát gyújtok
a hajnali szürkületben
esőcsepp reszket a villanyvezetéken
egy galamb várakozik az öreg cédruson
harmat ébred távoli réteken...
reggelt kondul a templomharang
szülőanyámra emlékezem...
2012. szeptember 28.