http://www.hadisir.hu/hadisir-nyilvantarto
Nagyapám ( 1910. 09. 10 Sávoly - 1942. 08. 16. Korotojak )
Ha visszamehetnék az időben, ugyanúgy maradna minden...
Az éjszakákat követnék a nappalok és a folyók folyásiránya sem változna. A szivárványszínek is éppúgy simulnának egymáshoz esős, napsütötte délutánon, a fák ágai mint mindig, kapaszkodnának a fény felé. Éppen úgy sokasodnának a betonházak, s a kivágott erdők sikoltását is hallhatnánk… Nem kapálhatnám ki a háborúba vezetett utak szegélyét, a fegyvereket sem lennék képes megsemmisíteni, bármennyire szeretném. Akik már elmentek, azokat nem hozhatnám vissza. A Holdra utazást se tehetném korábbi időkre.
Okos telefonjainkon, akkor is csak az élőkkel beszélgethetnénk... ha visszamehetnék...Nem változna meg a napfelkelte, a nyugatról érkező nagy felhők is mindig hoznának egy kis esőt. A temetőkben esténként világítanának a mécsesek, a hóvirág is tavasszal bújna ki a hó alól, s a katicabogaraknak hét pettye lenne, mint mindig.
A máriatövis virágát is ugyanúgy csodálnám, ahogy a csillagok pislogását is esténként. Továbbra is zakatolna a vonat és az égen szálló vasmadarak sem lennének kevesebben. Nem tudnám meggyógyítani a betegeket, hisz nem vagyok orvos, és sajnos nem tudnék munkahelyeket sem teremteni, s a görbülő hátakat kiegyenesíteni. Az éhezőknek nem lennék képes kenyeret adni, s a hajléktalannak sem az áhított szállást…
A futóvirágok sem növekednének gyorsabban, a szőlőt sem télen szednénk. Születés és elmúlás között ugyanolyan lenne az ég, mint ahogy mindig is volt. Annyi mindent felsorolhatnék... Nem változna semmi. Minden úgy maradna , ahogyan eddig volt. A természetben zajló folyamatok,... a történelem. Nem történnének csodák.
Mégis, mindennek tudatában is, mennék...utaznék ... vissza az időben.
Csak egy rövid időre, hogy bepótoljak valami nagyon fontosat, ami kimaradt az életemből.
Ami lelkem rugójáról lehántolná a rozsdát...
Csak egy ölelés...
Helyette ma is... két gyertya ég...