Szirmok

Néma az alkony

bagoly árnyéka mozdul

fáradt  a szél

a fák fölé lassan

 estruhát húz az ég

én még  ülnék 

e  szelíd  csendben 

mert itt  hallom 

ahogy lélegzik az Isten...

ülnék még 

az est küszöbén

de a néma alkony peremén

mély alázattal 

magához szólít egy emlék...

 2012. július 22.

fotó: Ruzsa Dániel