Köszönet
(Egyszerű szavakkal)
Uram!
Annyi mindenért kell köszönetet mondanom,
ezernyi imával is, még mindig tartozom,
őszinte lelkemet úgy is ismered,
nem is kell, hogy elmondjam neked…
Csak tudd, mégis…
Köszönöm, hogy az életem
egyszerűen, de mégis élhetem
s hogy kislányként fehér zokniban dalolva
nézhettem fel a csillagokra...
Te ott voltál, s vigyáztál rám…
elküldted értem a Nagymamám...
Szerettek sokan, voltak barátok,
a tudást is, amit adtak a szigorú tanárok,
a szellőt, ami arcomat lágyan simogatta,
mikor az első csókot lehelték ajkamra…
Köszönöm... Uram a gyermekeimet.
Ennél nem is adhattál volna nagyobb örömet!
Köszönöm, hogy láttattad velem
mindazt a szépet, mi köröttünk terem…
Te engedted nekem, hogy mindig ott legyek,
ahol szükség van rám és segíthetek.
Köszönöm Neked a szenvedéseket,
bánatot, a fájó könnyeket...
Te mindig tudod mit, miért teszel,
valamit biztosan most is tervezel…
mert látod, ahogy lassan, s csendesen…
lelkem bús köpönyegét magamról levetem,
hogy örülni tudok egy piros virágnak...
s átadom magamat egy újabb csodának.
2007.