Lassan
lassan elfogynak a napok
egymásra dőlnek a sóhajok
kopott felhők kaptatnak az égen
őszi eső sír a falevélen
rángatózik a nap
ölébe veszi a holdat
lassul a keringő
már ködöt szór a holnap
elpárolog csendben
az összes remény…
s elalszik a zöld tinta
az ősz tenyerén…
2007.09 14.