Szirmok

Már másodszor csipogott a telefon, az előszoba kicsi asztalán. Nem vette fel. Pontosan tudta, hogy ki az, aki küldi az sms-t. Nem fogadja a telefonhívásokat sem. Harag, sértődöttség uralkodott benne, ami párosult az érthetetlenség érzésével. Meglehet bocsátani egy ilyen tettet egy osztálytársnak?

Ellopta a füzetet, és kimásolta belőle az elkészült házi dolgozatot, majd a füzetet eltépte. Pedig Evelin leadta a dolgozatot. Időben a tanára asztalára tette. Aztán ment a másik órára, ahol az érettségire való felkészítés zajlott. Úgy tervezte, emelt-szinten fog érettségi vizsgát tenni történelemből. Elhatározta, megvalósítja gyermekkori álmát, és régész lesz.

Szülei mindenben támogatták a szorgalmas lányt. Akkor is mellette álltak, amikor élete első szerelmi csalódását átélte. Dáviddal két évig jártak együtt, amikor a fiú, szüleivel a Skóciába költözött, hogy ott folytassa egyetemi tanulmányait. A gyökerei ahhoz a földhöz kötötték, anyai nagyszülei ott éltek. Evelint bántotta nagyon, de nem lehetett a kapcsolatot így , ilyen távolságban éberen tartani. Egyetlen emléket őrizett meg, egy lepréselt pipacs csokrot, amit Dávidtól kapott. A tanulásba menekült és a nyári szünetekben régész csoportokhoz társult segítőnek, hogy némi tapasztalatot szerezzen az ásatások terén.

Saci, vagy ahogyan a hivatalos neve szólt, Bakai Sarolta, mindig is irigy volt osztálytársára, és leginkább Dávid miatt haragudott rá, mert szerelmes volt a fiúba. Az irigysége, haragja, akkor sem változott, amikor Dávid elköltözött, és megszakadt a kapcsolata Evelinnel. Úgy gondolta, ebben is Evelin a hibás. Amikor látta, hogy Evelin leadja a dolgozatát, beosont az osztályterembe, és elvette a füzetet. Kileste, hogy a tanár éppen az illemhelyre távozott. Később egy másik teremben lemásolta a dolgozatot, majd eltépte Evelin füzetét, egy utcai szemeteskukába hajította. Abban bízott, hogy a lánynak ebből baja fog származni, és a tanulmányi eredménye majd nem lesz olyan fényes. Valószínűleg így is lett volna, ha Makra Ferenc tanár úr, nem ismerte volna olyan jól a tanítványait. Ezer éve tanított már…

Pontosan tudta, hogy milyen szókincs birtokában vannak a gyerekek, kinek milyen a stílusa, és a betűiket is ismerte. Amikor elolvasta Saci dolgozatát, kétszer is megnézte, kinek a füzete. Valamiért gyanús volt… Evelin stílusa, de nem a lány írása. Azt azonnal felismerte volna. Ráadásul sok volt benne a hiba. Főként vesszőhibák…

Másnap, óra végén, szólt Evelinnek, hogy maradjon bent, mert akar vele beszélni. Saci szemeiben megcsillant a káröröm…

Makra tanár nem szólt egy szót sem, csak kinyitotta a füzetet és megmutatta Evelinnek. Kerekre nyílt a szeme a csodálkozástól, hisz a gondolatait, azonnal felismerte. Az írás azonban nem az övé.

- Ez az én dolgozatom, de nem az én írásom. Nem értem… - kérdőn nézett a tanárára.

- Tudom. A te füzetedet ma hozta be egy diáktársad, aki megtalálta a szemeteskukában, összetépve- válaszolt az idős férfi.

- Az meg hogy lehet? Én idetettem a tanár úr asztalára… miképpen kerülhetett a szemeteskukába, főleg az utcán? Igazán nem értem.

- De én igen. Sarolta lemásolta a dolgozatodat, a te füzetedet meg összetépve a kukába dobta.

- Ilyet hogyan tudott megtenni? És miért?

- Azt majd az igazgató úrnak lesz kénytelen elmondani. Ebből még komoly baja is származhat. Fegyelmit is kaphat. - szólt a tanár, igen szigorú tekintettel.

Evelin nem akarta, hogy Sacinak komolyabb bántódása essen, de úgy érezte, nem szolgált rá arra, hogy bárki is ilyet tegyen vele.

Az igazgató még azt is kilátásba helyezte, hogy eltanácsolják az iskolából. Ezt meg is mondta Sacinak, aki teljesen megrémült. Most kezdte csak felfogni tettének súlyát.

Kérte, az Igazgatót, a tanárát is, hogy bocsássanak meg neki. Nagyon félt a szülei haragjától, és egyáltalán a jövőképe is sárba hullik, ha nem tudja befejezni az iskolát.

Tisztában volt azzal, hogy Evelin is sokat tehet érte, így aztán telefonon próbálta elérni, hogy bocsánatot kérjen. Evelin azonban nem tudott ezzel mit kezdeni. Nem akart beszélni vele. Úgy érezte, azért ez mégsem csak egy egyszerű diákcsíny.

Elhatározta, ha jön még egy sms, kikapcsolja a telefonját. A telefon azonban csendben maradt. Egész éjszaka forgolódott az ágyban, nem tudott aludni, csak szakaszokban. Minduntalan az járt az eszében, hogy mit tegyen. Még nem tudtak róla az osztálytársak, és biztos volt abban, hogy kiközösítenék Sacit. Makra tanár úr bölcs ember hírében állt, és pontosan tudta, hogy a bűnös lánynak a jövőjén is komoly csorba eshet. Igyekezett az igazgatót is meggyőzni arról, hogy humánusan járjanak el.

Vasárnap kora reggel, Evelin a szokásos futására készült a sport pályán, a parkon át…, amikor furcsa zajt hallott a bejárati ajtó előtt. Amíg a cipőjét kötötte, a zaj megszűnt…

Amikor kinyitotta az ajtót, a döbbentettől szólni sem tudott. A kilincsre akasztva lógott egy hatalmas pipacs csokor. Frissen szedett gyönyörű virág… aranyszínű szalaggal átkötve. Az utca végén még… egy pillanatra, látni lehetett, ahogyan Saci távolodott.

Evelin magához ölelte a csokrot, s már tudta is, hogy hétfőn reggel, mire fogja kérni az igazgatót…

 

 

2020. június