Játék a facebookon. 

 

 

 

 

Apevagyűjtemény- a játék témaköre szerint. 

( valójában, a legtöbb képekhez társított) 

 

Vágy apevák

 

Vágy

hajtott

hogy lássam

magasból  a

magyar tengert...

 

 

A

vágy, mi

álomnak

tűnt- valóság:

nyugdíjas  vagyok...

 

Hát

lásd meg

a csodát!

Tiszta fényt  hint

az ég a Földre...

 

 

A

földön

járunk, de

vágyakozunk

a mennyországba...

 

 

 

 

 

Álom

 

 

 

Az

álom

mindig jó.

Szépnek örülsz,

a rosszból, ébredsz.

 

 

Csak

álom

voltál, egy

 szép szerelem

torkolatában...

 

Ma

végre

láthattam

a  szivárványt

napfény csókolta...

 

Az

élet

szép színes

gyöngyök lánca

bolygónk  nyakában...

*

mely

sokszor

elszakad,

s új gyöngyöket

fűz, a sors tűje

 

-

 

 

 Végjáték ( 5)

 

Ma

megint

temetünk.

Porrá lett sors

végjátéka ez...

 

végjáték.( 6)

 

 

Már

nem fáj

hogy ráncok

kiabálják:

"Ne nézz tükörbe!"

 

-

Még

bánat

kondul  meg

bennem, mélyből

feltörő  harang...

 

Egy

odú

lakója

repked, dalol,

hangja égig ér...

 

 

Fák 
őrzik
álmukat,
a Teremtő 
madarainak...

 

 

 

A

csúcsot

elérted,

de várnak még

új utak, álmok...

 

 

A

mese

jobbá tesz

bennünket, az

életünk során...

 

 

 

-

Pár

röpke

pillanat

a boldogság,

Mégis keressük...

 

 

 

Ha

szól a

dal, lelkem

mosolyog, a

láb ritmusra lép...

 

Ha

tudunk

nevetni

önfeledten,

az már boldogság...

 

 

-

Ha

újra

magához

ölel a Nap

visszaölelem...

 

-

Jó

hogy a

hitemnek

acélfalán

megjelent a fény...

 

Ma

sírtam.

Magható

hegedű szólt.

Virtuózok.

 

 

 

Hold

sétál

az égen-

megunta már

felhőpaplanját...

 

 

 

A

régi

boldogság

elveszett. Már

csak emlékezem...

 

 

 

Két

fiam

öröme,

boldogsága,

lelkem  nyugalma...

 

 

 

Oly

békés

a táj. Már

vágyódtam a

víz fodraira...

 

Míg

alszol,

arcodat 

tekintetem

megsimogatja...

 

Még

őrzi

lelkem a

hangod, mint a

kagyló, gyöngyszemét...

 

-----

 

Még

úgy fáj, 

hiányod

összetörte

porcelánszívem...

 

Ha

bántasz,

törékeny

leszek.  Szívem,

mint a porcelán...

 

 

 

 

 

 

-

Én

tudtam

repülni,

de szárnyamat

törték - rab lettem.

 

-

Nem

vagyok

porcelán.

Bennem erős

szív zakatolgat...

 

-

 

Ott,

ahol

születtem,

a holdsugár

csendben sírdogál...

 

 

-

Oly

korán

eltörött

anyám  gyönge  

porcelánszíve...

 

 

Oldal: 182. Apevacsokor...
Szirmok - © 2008 - 2024 - rojtok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat