Vártalak…
Meleg volt,
szomjaztak a fák
egy sas vonalakat rajzolt az égre
kék nefelejcset hímeztem
egy kispárna szélére
Vártalak
hosszú időn át
énekeltem
a legszebb dalokat
napsugárral együtt simogattalak,
ha megérkezel
lásd milyen szépek a fák
egy virágban
miként bújnak el a csodák…
Vártalak
esténként a csillagok fényében
téged láttalak
hűvös szellőt fújtam
a szobád falára,
mosolyt festve a kiságyad rácsaira
álmomban ringattalak,
s minden pillanat, amíg vártalak
a legszebb volt nekem
s mikor megérkeztél,
s ahogy rám néztél
én már tudtam
nagy
ajándékot adott
nekem
az Isten…
2012. jún 29.
( a kép a negyedik születésnapján készült)