Cím nélkül
Telihold van megint.
Arra a furcsa fényre gondolok,
ami egyszer engem átmelegített.
Annyi év után... vajon az a fény,
néha melegíti -e zakó belsejét?
S kicsi hely maradt -e még
valahol ott bent... az emlékeknek?
Már fojtogatnak az évek,
egyre jobban félek
hogy nem láthatjuk együtt
a göncöl szekeret
s teliholdkor talán a csillagok
is becsukják szemüket.
2022. 05. 15
*******************
Megint telihold. ( 2022. 07. 13)
Sokáig voltam kint. Hatalmas fénye volt a holdnak... és a csillagok is ragyogtak. Egy dalt dúdolgattam. I
*********************
Itt az ősz megint
potyognak a levelek,
szürke ködbe bújnak majd a fák
nem nyilik sehol a kertekben virág.
Jönnek, mennek az utcán
csak a postás nem jön felém
már elhalt lelkemben minden remény-
nem jön nekem többé levél.
2022. szept . 5
*******
Telihold megint. ( ! )
2022. 09 . 10 napközben:
Szarvasbőgés. Bőszénfa.
Este, éjjel a nyitott ablaknál, a szobámban is hallani a közeli erdőkből a szarvasok bőgését. Úgy is keveset alszom... ilyenkor. Olvasgatok...s nézem a nagy holdat.
*****
Telihold volt megint...
2022. 09.
és írtam is... háromsorosokat. De elvesztek. ( mert mindig elfelejtek itt- menteni)
Most csak egyet :
Valaha más volt
szebbnek láttam a holdat
ma már csak emlék...
Ma is telihold.
2022. 11.08. ( fél kilenc múlt)
Fúj a déli szél
havat nem hoz magával-
Csillagos az ég...
----------------
Szorított a nyár
szikével megtépdesett
Sírni sem tudok...
2023. 06. 29.
Napfény az gyógyít
sugarával átölel
halvány a mosoly..
2023. 09. ......
-----------
Esik az eső
Nem figyelem a holdat
De jó, hogy élek!
2024. 02. 11.