Ma visszanézek
Ma visszanézek foltjaimra,
ütött, kopott köveimre
melyekre, hamut szórt a szél...
A kerítésdrótra akasztott pillanatokból
elmosódott lépteim zaját hallom
a csend sem zenél.
Kanyargós útjaimról,
csak tükördarabokat hoztam,
ragasztottam álmot, szavakat
s a sebekre tapaszt szorítva
néha mosolyogtam.
Táncot akartam járni, gyönyörű keringőt,
de tévesen léptem...
a nevetést sarokba kötözve
loptam vidámságot
ez volt a nagy vétkem...
Ma visszanézek foltjaimra,
de hallgatnak a hamuszürke utak
megfakult, vásott tekintetem
még képek után kutat...
Eltépődött, ráncos tegnapokból
ösvényt tör magának a vágy
valahol egy szétszakadt mosoly sír,
még foltozásra vár..
2009. nov . 09.