Lazán...
Sokáig ült a szívemen átok
ajkam ráncaira települt a csend
fagyott könnyzacskók duzzadtak
mélyen árkolt szemem alatt
vászonálmok gyűrődtek idebent
vastag rácsokkal körbevert tegnapokon
mégis átbújt a fény
színekbe fonódott a remény
hitem kővé keményedett
...aztán
hirtelen
csak úgy lazán
havat nélkülöző
decembernek napján
fagyott könnyzacskóim
olvadni kezdtek…
2011.dec 10.