Szirmok

Judit már fél órával előbb felkelt, mint ahogy az óra megcsörrent volna. Nem aludt jól mostanában. Annyi minden bizsergett a fejében. Zoltán is hajnalban elment. Most éppen délelőttös. Ilyenkor hajnali háromkor kel,  azért, hogy beérjen fél hatra, a munkahelyére.
Negyv en kilométerre van csak a város, de háromszor is át kell szállnia, visszafele sem biztatóbb.
Nincs munkalehetőség közelebb. Még így is szerencsésnek mondható, mert a kistelepülésen nem sokan dolgoznak. Zoltán lakatos. Nem keres túl jól, de mit tehetne.  Annakidején  a szülei akarták, hogy ezt válassza, mert  a szülőfalujában  munkahely várta. Ők pedig nem akarták, hogy a fiuk  messzire elmenjen tőlük.  Zoltán mégis messzire ment, a szakmáját tulajdonképpen elviselte, de nem szerette. Így telt el sok  év...Váltogatta a munkahelyeket, kereste a boldogulást 
Ki tudhatta ezt előre? Bankárnak menni az már valami! 
Judit ugyanazon a munkahelyen dolgozott, szeretett volna tanulni, de Zoltán nem akarta,  hogy utazgasson.  Más is lehetett a véleménye mögött, hiszen sokszor megemlítette:

- Nem elég neked a mérlegképes könyvelői? Mit akarsz még?

Az asszony nem akart konfliktust. Pontosan  tudta, a család gondja az övé. Zoltán ezt egyértelművé tette, már régen. De szerette volna elvégezni a főiskolát. Álmai szótárában  a "közgazdász" szó is sokszor megjelent. Nagyon sokat dolgozott, de sosem tudta kipihenni magát, ha Zoltán délelőttös volt.  A férfi bármilyen óvatosan is kel fel , Judit felébredt az ajtónyitásra, a léptekre…
Péntek reggel is már négy órakor kiment a konyhába kávét inni. Előszedte a fagyasztóból a pulykahúst, hogy majd amire hazaérkezik a munkából, addigra elkészíthető állapotban legyen.

Körülnézett  a konyhában. "Már megint nincs itthon liszt,  étolaj is alig mutatkozik az üveg alján". Ettől aztán máris dühös lett. Nem szeretett a helyi kisboltokban vásárolni. Mindent jóval drágábban adtak, ráadásul sorba kell állni, és úgy kérni. Nincs is választék, ha nem írja fel az ember lánya, hogy mit is akar venni, a felét elfelejti. 
No meg ki tudja megnézni mindennek a szavatossági idejét. Sokkal jobban szeretett a városba elmenni, ott van ezer vásárló. Biztosan mindig minden friss, és bőséges a választék is.  Szemlélődni is jó, ha van egy kis idő  nézelődni,  hogy milyen szép ez is, meg az …
Már fél öt felé jár az idő, s még mindig sötét van kint. A kutya érzi a gazdi mozgását a konyhában, belekapar egy kicsit a bejárati ajtóba.
- Jó, - jó,  türelem Betyár! Viszek neked meleg tejet. - a macskák is megjelennek a tej szó hallatára. Judit ellátta a kedvenceket elemózsiával és elmosogatta az edényeket.
A tüzelőt bekészítette még a kazánba, aztán a szokásos tisztálkodási ceremónia után felöltözködött. Még belekukucskált a táskájába,  mivel úgy látta minden megvan, elindult a hivatalba. Alig lépett ki az ajtón, máris csörgött a telefon. Gyorsan visszaszaladt. KisZotya jelezte, hogy korábbi vonattal érkezik, menjen le érte anya az állomásra.  Az állomás  bő kilenc kilométerre volt attól a településtől, ahol Judit családjával  élt.
KisZotya egyetemen tanult az osztrák határ közelében. Tanári szakon kezdte, de mára már egy költségtérítéses szakot is fel kellett vennie látva, hogy biztosan nem kell Ő tanárnak, hiszen elbocsátó szép üzenetekről szól a média naponta.  Judit pénztárcája pedig egyre vékonyabbá vált. A gondolattól, hogy Tamáska is egyetemre szeretne menni, már összeszűkül a gyomra. Nagyon szereti Tamáskát is. KisZotyától három  évvel fiatalabb, nagyon jó képességű srác. Építészet a mindene, hobbyként a  fákat festett.   Már az összes hitelkeretet kimerítette Judit, hogy az érettségire megvásárolja a komolyabb festőkészletet, amit a fia már kinézett magának.
De Tamáskát is kell támogatni a tanulásban, ha már KIsZotya is tanulhatott. 

-Mi a francot sütök a hétvégén? Enni is, pakolni is a fiuknak, meg maradjon egy kevés Zoltánnak is.  Én meg jóllakom a szagával is, amíg készítem. - gondolta hangosan az asszony, s közben odaért a hivatalba. Pénzügyi előadóként dolgozott a polgármesteri hivatalban.
Nem volt sok pénz, de legalább közel volt az otthonához.  Nem kellett buszozni, vonatozni, mint Zoltánnak. De a férfi elviselte szótlanul. Előtte néhány  évig nem volt munkája. Judit tartotta el a családot. Még szerencse, hogy a kertben megtermelték a zöldségeket, burgonyát.

A hivatalból el kellett kérezkednie, hogy KisZotyáért mehessen.  Tamáska a technikusi vizsgájára készült, ő is egy kisvárosban tanult. Kollégiumban lakott, autóbusszal járt haza péntekenként. 
-" Ja, igen. Lisztet és étolajat is kell még .- jutott eszébe- Meg zsemlemorzsa. De kellene mosópor is KisZotya rengeteg mosnivalót hozott haza mindig. Tamáska is most hozta pont az ágyneműt, amikor odakint szakad az eső. Szombat. Reggelire lecsó, ebédre rakott krumpli. Egy évig tart, mire meghámozom a sok krumplit. Savanyúság is kell. 
Már nem férni el a sok használt edénytől. Mosogatás. Azután újra terítés, vacsorára párizsi. Na, ne! Ennek savanyú szaga van. Tessék! Pedig a szupermarketben lett véve. Akkor gyorsan virsli főzés. Az összes férfi éhes. Fát hordtak a faházba. Megérdemlik a kaját. Csak az   az őrült hangos metál zene ne szólna.
Rengeteg törölköző. Vastag kötött pulcsik talán sosem száradnak meg. 
- Istenem. Miért nem nyerek a lottón csak annyit, hogy cserére jusson! "
A húsleves már megint kifutott, amíg a mosógépbe pakolta a ruhákat. A pulyka szerencsére megsült szépen, csak hiányzik belőle a szalonna, meg az alma. Elfelejtette beletenni. A piskóta meg nem jött föl szépen magasra. - "Jó, hát akkor lesz belőle tekercs. Nem fontos mindig tökéletes sütinek lennie. 
Megint mosogatás. Úristen! Hát hány óra?  Mindjárt megy KisZotya vonata vissza a fővárosba! Még nincs minden megszáradva. kivasalva. A mosogatás is még visszavan! 
- Fiúk! Ebéd az asztalon! A cipőket Zoltán megtisztította. Már megint nincs meg a teteje a gyerek edényeinek. A zacskó is elfogyott, csak nehogy a ruhájára boruljon a tartalma. Még pár perc és indulni kell a vonatra. 
- Mindent eltettél KisZotya? A pénzedet a tárcádba tettem. Vigyázz rá. Ne költekezz kincsem. Tudod, szaporodnak a mínuszok a számlán! 
Még az esernyőt gyorsan utána viszi, a kapuban várakozik az öreg Zsiguli, az eső ad neki legalább egy kis fényezést. Még egy puszi, egy utolsó integetés.
KisZot ya már elment. Az apja vitte ki az állomásra. Most Tamáska dolgait kell elpakolni. Egy kis pulykahúst, meg a túrórúdit is tegyük  a csomagba.  - Jaj Tamáska, el ne felejtsd elpakolni az új ingedet. A bátyádnak elfelejtettem mondani, hogy a szekrényben van egy új ing neki is. Ha ettél elmosogatok. Most csörgött a bátyád, hogy szerencsésen odaért a kollégiumba! Te se felejts el ám rám csörögni! Tudod, addig nem tudok elaludni.

Tamáska még gyorsa elpakolja a telefonját. Egyszerre kapták Karácsonyra KisZotyával. Judit még nyögi a részleteket. De hát mindenkinek van már. Már az általánosba is azzal járnak a gyerekek, pedig ők mindennap hazamennek...

Judit még átöleli a kisebbik fiát, aki indul nagy pakkokkal a buszmegállóba. Szerencsére csak pár házra van, de neki is át kell szállnia. Sietősen még puszit int, ahogy távolodik az otthonától.
Csend. Nagy csend uralta a házat vasárnap este.
Judit asszony lezuhanyozott, aztán szinte belezuhant a fotelba, hogy megnézze lesz-e valami neki való a tv-ben.
Zoltán gyorsan közölte, hogy ne kapcsolgassa, mert kezdődik a bokszmérkőzés. Egész heti kemény meló után megérdemli.
- Bár csak lenne annyi pénzem, hogy vehessek egy másik televíziót. - futott át egy halk sóhaj Judit agyán...

Aztán elővette a könyvet, amit már százszor kezdett el olvasni...

2001. nyers  novellatöredék...

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat