Napok óta esik. Tipikus nemszeretem’ idő. Sehol sem látszik a nap, madárdal nincs, hűvös van és fúj a szél.
Begubózom a lakásba, pedig a kert kiabál. A tegnapelőtt vásárolt virágok is arra várakoznak, hogy végre a helyükre kerüljenek a balkonládákba, és a már ezer éves megkopott ablakokat díszítve, jó hangulatot varázsoljak körénk…
Vadász kutyánk is unja már, hogy nem játszunk. Cicáinknak sem ez az idő a legmegfelelőbb a lustizásra. Én is lustálkodom. Ebéd van, bőséges, s bár lenne mit tenni bent is, ma vasárnapot tartunk.
Reggel, bekapcsoltam a világ felé nyíló ablakot- s szép elektronikus képeslap köszöntött anyák napján, Danitól érkezett. Janek is telefonált és kívánta a boldog anyák napját. Mosolygok..., hát nem felejtették el, pedig mindegyiknek ezernyi dolga van a fővárosban. Jólesik a figyelmük… Sosem felejtették még el... mégis.
Ma csak emlékezem… Nem indultam el… a távolabbra levő temetőbe, ahol Anyukám és Édeském pihen. Majd egy másik napon…
Ebéd után, éppen mosogatok a konyhában, amikor csengetnek. Egyáltalán nem örültem neki, amikor megszólalt a csengő,…. a férjem kiment, jelezte, hogy engem keresnek. nem voltam boldog, mert most nem akartam munkával foglalkozni. Ma nem. De ha keresnek… hát mit tehetek…. indulok a kapuhoz. Éppen nem esett az eső, olyan intenzíven. Ismerős leányzó csengetett. Hú, de megnőtt, már vagy hat éve nem láttam, pedig a szomszéd településen él. Dani fiammal jártak általános iskolába. Pompás virágcsokrot és egy cserepes orchideát tartott a kezében. Felém nyújtotta … „Én vagyok most a futárszolgálat- Dani és Janek megbízásából. Kívánnak boldog anyák napját."
Már jöttek is a könnyeim….
Erőt vettem magamon és invitáltam be a házba, de sietett. Az előtérbe lépve, megeredtek a könnyeim. Arra gondoltam , milyen jó az Isten. Megengedte, hogy anya legyek. Nagyon büszke és boldog édesanya…
2014. 05. 04.