Fecskék...
Az eső csak lassan, csendben szitál
a dróton ott ül egy fecskepár.
Múlik a pillanat, megtelik a drót,
nem látni sokszor ehhez foghatót.
Megszámlálni sem lehetne már,
annyira sok lett itt a fecskepár.
Két fecske egy kicsit elkülönül,
összebújva egymásnak örül.
A hím udvarol, szárnyával táncol…
elröppen, s vissza, hisz nem lehet távol.
Aztán egy autó kürtölő hangja,
a fecskék csicsergését jól megzavarja.
Szétrebben gyorsan a kis fecske- nyáj,
a villanydrót csendben üresen hintál.
Amint a vad hang megszelídül,
a sok fecske a drótra visszarepül.
Dalolnak egymásnak valami szépet,
megbeszélik tán a másnapi ebédet,
S hogy hosszú útjuk előtt még összegyűlnek
egymás énekének hosszasan örülnek ...
Békésen repdesnek, szállnak,
búcsút csicseregnek a nyárnak...
Aztán egymáshoz bújnak a fecskék,
együtt csodálják meg a naplementét.
1989.