Ha tündér lehetnék...

Ha tündér lehetnék, csak egyetlen napra,

aranyat hintenék minden szavadra...

Selyem szalaggal átkötném léptedet,

mosolyodra szórnék zenét és éneket.

Álmaidat mindig gyengén simogatnám...

ébredésed percét csillaggá avatnám.

Nem lenne gonoszság sehol a világon,

hogy kék-ég szemedben a bánat ne fájjon.

Minden mosolyogna, minden csak nevetne,

ha tündér lehetnék, csak egyetlen percre…

 Szeretett Édeskémnek... Nagymamámnak írtam  ... még 1977-ben.

Földbe süppedt fejjel

Verset akartam ma írni, valami gyönyörűségeset, de nem jönnek azok a szavak, amelyekre olyan nagyon várok.
 Talán, mert nincsenek is. Nincsenek szavak arra, amit én érzek…itt belül…
Még mindig nem tudom  jól versbe illeszteni ezeket az érzéseket…
Olyan erősek. Csak állok a szoba közepén…
Nem kell becsuknom sem a szememet, nem kell régi képek között kutatnom, s a polcokon sem kell végigfuttatnom a tekintetemet, hogy emlékeket keressek.
Bennem élnek. Mélyen, nagyon mélyen. Hallom a hangját ahogy szólít, ... az ebédhez hív…, érzem az illatát a frissen sült  ropogós sósperecnek, a bablevesnek, s a kávénak, melyet olyan nagyon szeretett.

Nekem sosem sikerül azokat az illatokat és ízeket megtalálnom a saját főztömben…

Látom, ahogy megeteti a kiscsibéket, s konyhában felsikálja a földet, vagy a kertjében gondozza a virágait, kapálja az epret, teregeti a ruhákat…

Látom a muskátlikat az ablakban, s pillangóvirágokat, lilaakácfonatot a virágoskertben. A birsalmafákat…Látom a kutat, melynek vize semmihez sem fogható. Belőle inni maga volt az egészség. Csak akkor még nem tudtam...

Érzem a keze simogatását, és azt a semmihez sem hasonlítható melegséget, ami a kék szeméből felém áradt. Őrizem magamban nevetését, mert az olyan különleges volt..,hiszen annyira tudott örülni mindennek. Olyan humorral áldotta meg az ég, ami csak keveseknek adatik meg. Így élte át mindazt, amit a sors mért rá.

Törékeny, de erős volt. Imádta a focit, nagyon tudott szurkolni, szinte eladta a szobát úgy kiabált….
Néha álmomban szól hozzám. Ünneppé válik ilyenkor számomra a nap.
Tőle tanultam meg a világban eligazodni, szeretni, meglátni a szépet, felismerni az értékeset.
Dalolni és nevetni is Ő tanított… Gyönyörűen énekelt. Bánatában és örömében is tudott. Szerelmese volt a betűknek, imádott olvasni.

Az angyalok között énekel, szeretete, gondoskodása, ma is megtalál…

 ... Ma is földbe süpped a fejem,….elég csak gondolnok Rá...

Édeskémre, drága szeretett nagymamámra.

Cím nélkül...

Hiába vittek felhők fölé az angyalok...
még hallom, ahogy nyitod az ajtót.,
s a kiscsibéknek főtt krumplit vagdosol -

A parazsat látom, ahogy füstöl,
amikor a nehéz vasalóba teszed,
kisimítva vele fekete kötényedet...

almát reszelve az órát figyeled,
izzítod a sparheltet , ..a pite készen legyen,
mire hazaérkezem...

kávét szürcsölve, könyvedet lapozod...
szemed könnyes, a történetnek vége -
elfújtad a petróleumlámpát ...


Most minden csendes, a felhők némák...
kint , kiáltanak az orgonák...
az illatukat a szél... már nem viheti el hozzád...

2010.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat