Szirmok

Fotó: Ruzsa Dániel

A tél  kalapján

gólyahír sárgul, arcán

fagyott  a mosoly...

Hajnal hálóján

hideg harmatot talál

az ébredő nap...

*

Cseresznyeágon

madáréneket dajkál

a tavaszi szél...

­

*

Lilaakácon

kék dongók fogócskáznak

tavaszi játék...

*

Tulipán voltam

egykor, ma már  fakuló

kék őszirózsa...

*

Bolondos  tavasz

deres leheletétől

fázik a hajnal...

*

Lelkem páncélját

nem törheti át senki-

megőszült tavasz...

­*

 Ül szomorúfűz

ágán  a magány elől

menekülő  szél...

Telihold fénylik
csendkoszorút fon az est
gyöngybagoly rikolt...

­*

Felhők kúsznak a
hajnal kitárt karjain,
mossák tenyerét...

  *

Letört faágat
kóstolgat a szél, csend ül
fenyők ághegyén...

*

Szél matat a fák
között, ül esőt váró
lombok fonákján...

*

Felém tart az ősz
haját kibontva hordja
a nyár - fésülöm...

*

A tél lábnyomát
felszárogatja a Nap
cinkeének száll...

*

Vakító a hold
öreg utcalámpások
fejet hajtanak...

*

szél kergeti a

virgonc bárányfelhőt, ki

játszótársra vár...

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat