Szirmok

Így múlik el...

Ahogyan a tavasz
leveti poncsóját,
izzadt homlokát
pipacssziromba törli,
miképpen a vihar áttáncol
a hegyeken,
úgy múlik el
a szövőkeretre hurkolt bizalom...

üres, törött üvegek
szilánkjai
fényesednek
markokban

titokban
tükörkép csillan
csend és hang között
a tegnapi mosoly
haragba öltözött

kihűlnek
az egykor
melegnek tűnő szavak
mint
kockásliliomcsokorba
csomagolt szokás

elgyengül
a sosem volt
kézfogás

így múlik el
az óceánszínű várakozás

csoszogunk
majd
a
hintaágyban szunnyadó
emlékek között...

2012. 05.24. 

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat