Iskolába lépdelek…
Jó hosszú volt ez a nyár,
kaput tárt az óvodám,
de oda már nem megyek,
játszottam ott eleget.
Homokoztam, szereltem,
még habot is kevertem!
Festettem is jó sokat,
hajtogattam madarat.
Ragasztottam falevelet
gyurmából is nagy hegyeket,
vonatoztam - táncoltam
verseket is tanultam.
Kis magokat vetettem
madarakat etettem,
ismerem már az ízeket,
nem keverem a színeket.
Most, hogy én is nagy lettem
fektetőmet kinőttem.
Alvás helyett olvasnék,
szép betűket leírnék,
így aztán most itt vagyok,
hol a termek oly nagyok.
De majd mindet megismerem
iskolában már helyem!
Tanítómra ránézek
ici-picikét még félek,
Toll, füzet a táskámban
lépdelek is vidáman!
------------------------
Iskolás a lányom
Pipacs szirma már lehullott,
sárgul a levél,
vándormadár is elköszön
hosszú útra kél
Elbúcsúztam óvodámtól
mikor nyílt a rózsa
vár engem az iskolában
tanítási óra
Játékomat most ritkábban
veszem a kezembe
ceruzával és tollal,
írok füzetembe.
Tornacsarnok , osztályterem…
milyen sok az ablak!
A táskámban legó helyett
most ceruzáim laknak.
Megtanulom a betűket
nem leszek majd félénk
Mesekönyvből én olvasok
a húgomnak esténként.
Jó itt lenni, olyan szép ez-
mesebeli álom…
Anyukám is büszkén mondja:
Iskolás a lányom!
2012.