Szirmok

Lassan vetkőzik   a nyár

ruhái  elvékonyodtak ,  rozsdásodnak

mint  vadgesztenyefa levél

október közepén.

Nem rég,  illata volt és selyme

most vetkőzik,   hallatszik  a csendje.  

S’ az  ősz, mint egy  szemölcs a nyár  térdén,

növekszik,  tolakodik , enni kér…

Alig lélegzik   már a nyár,

rongyos szoknyáin  szakadt  fodor.

Hiába hajbókol  a tücsökzenész ,

a Nap, már távolba néz…

ujjaival játszik….  a közeli dombokon.

2014. 08. 18.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat