Szirmok

Hideg, sötét betondoboz

ahova Nap el sem lát

rejti életed porát

márványba  vésett betűkre

ujjaim vittek meleget

s egy gyertyaláng...

(a nyár gerincét szálkásra

hasogatta az aszály

kérdésfonatok tépelődtek

a kétségbeesés haján-

míg esőre várt egy árván maradt fecske

az esték hajlatában kavicsaidat keresve

indulni akartam minduntalan)

...álltam előtted

a templom tövében,

 déli harangszó is  marcangolt belőlem

rideg, nyirkos  betonszobád ajtaja előtt

rám rikácsolt a félelem...

arcomba csapódott a bizonyosság

csak én suttogok…

a te ajkad néma

fél évtized hordaléka

esti kavicsainkba szállt

Ott, ahova a Nap sem lát el

csontrepesztő  valóság térdepel

csukott szemmel ül  a csend...

 lábam nyomában várakozik

 a megmerevedett

magány 

ottmaradt veled

egy fehér rózsába

sírt imám…

2012. szeptember 14.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat