Szirmok

Köszönöm, hogy apró szirmaimat észrevetted...

 

cinke.jpg

 

 

Ott állt az édességpult előtt.  A kosarába tette a megszokott nápolyi szeletet. Szerette. Egyszerű kis csomagolás, semmi extra. Mégis, ezt választotta már évekkel ezelőtt... Tovább akart lépni, amikor megszólította a fényes  kék papírba csomagolt csokoládé.

Elfordította a tekintetét. Nem akarta, hogy hallja, ahogy csokoládé beszél...

De egyre erősebben hallotta a fülében a hívó szavakat. Valaha talán éppen  ilyen csokoládéról álmodott...

Sokan voltak a boltban. Mindenki vásárolt,így  többen is  látták, ahogyan  a kirakott  édességek előtt tétovázott.

A hang egyre csak erősödött a fülében, s a gyomrában is valami furcsa érzés támadt...

Elindult a kéz.

Leemelte a csokoládét a pultról... nézte, hallgatta ahogyan a csokoládé suttogott.   Érezte a kék papír selymét, a szép betűket...a rápréselt mintát.

Különleges érzés volt, ahogyan a kezében tartotta. Forgatta kicsit,  apró kis örömöt is érzett.  A nápolyit  csendben visszahelyezte a pultra.

Elcsábította a kék papír, s az íz, amit a papír rejthetett. Megsimogatta az ujja hegyével, s  mosolyogva a kosarába tette.

Aztán néhány lépés után, megpillantotta az árat, ami a kék papír oldalára volt ragasztva.

Megrettent. Ennyi pénze nincsen. Túl nagy az ára. Ezt akkor  azonnal   megértette.

A kosárból gyorsan  kivette és visszatette a helyére. Hallotta még a csokoládé hívó szavát, de erősebb volt már benne a realitás.  A nápolyit , a megszokott ízt  nézte.. de már nem tette vissza azt sem  kosarába, mert egy belső hang azt súgta neki...a nápolyinak ez most fájt...ez az elcsábulás a kék papír iránt.

 

Az üresen maradt kosarat visszatette a helyére, s a boltajtó kilincse felé nyúlt.   Indult volna a napi  feladatai után ...

Ekkor  hangos kiabálás állta az útját.

-TOLVAJ!   Tolvaj.

Hiába tiltakozott, nem értették. Egyre többen tapadtak az ajtó üvegablakára, ahogy egymástól hallották, egyre többen kiabálták: TOLVAJ!

Ő csak rázta a fejét...mert szólni már képtelen volt.

Egyedül állt az utcán. Majd hazament.

Mindene fájt. Szégyenkezett.

 Hetek, hónapok  teltek el azóta.  Amikor  elmegy a bolt épülete előtt,  látja, ahogy  ott állnak néhányan,  arra várva, hogy rákiáltsanak...Újra és újra...ugyanazt, de egyre hangosabban, hogy egyre többen hallják.

Nem megy be a boltba.,  ahova hosszú ideig járt.  Elkerüli a bejáratot. Szégyenkezve tovább halad. Másik boltok felé.., amelyeket ismer már,s őt is ismerik , ahol tudják...sohasem lopott!

 

2009. augusztus 14., péntek  05:44

 

--

 

Elballagott egy év,  lassan kettő ...

Lassan csitult benne a fájdalom, a szégyen.   A kis üzletben  cserélődtek a vásárlók, s az eladók is.   Egy napon újra betért az üzletbe, tudta, hogy a gyomorremegés, a heves szívdobogás csak akkor szűnik meg, ha szembenéz ezzel az esettel. Szerette ezt a kis üzletet valaha.  Közel volt a  házához.  Megszokta az utat. Jól kiismerte magát benne , tudta, hogy mit, hol talál. Nézelődni is szokott. Most csak gyümölcsöt és kefirt vásárolt.  Az édességes pultot elkerülte.  Nyugalom telepedett rá,  amikor megtapasztalta, hogy semmiféle atrocitás nem érte.  Néhány alkalommal , amikor kissé felbátorodva betért,  újra biztonságban  érezte magát. Néhány  törzsvásárló , s egy két eladó is mosolygott rá. Jót tettek ezek a mosolyok a megtépázott becsületének, szinte gyógyírként hatottak a mélyen ülő sebre. Tudta, hogy soha többé nem lesz semmi sem olyan már, mint annak előtte volt…, de azt is, hogy semmit nem követett el, amiért bárki előtt szégyenkeznie kellene...

 

Azon a januári napon a leheletet is vágni lehetett volna, olyan erősen  csípett a fagy.   A hideg rátekeredett a házak falára, s a fákra  szigorú zúzmarát hintett a tél.  Még a  varjaknak sem volt kedvük a károgáshoz, csak ültek és néha helyet cseréltek a nagy  cserfa  ágai között.  A cinkék, meggyvágók mozgolódtak a napraforgómagnak örülve, amit az ablakpárkányra szórt...  A  bevásárlószatyrot magához vette és elindult a kisboltba…, nem volt benne semmi nyugtalanság, csak a lelkében rezgett valami kis zörej, amikor a kilincsre tette a kezét. Mézre volt szüksége, mert napok óta fájt a torka.   A méz mellé még tett egy zacskó kekszet és néhány darab citromot is a kosarába.  Ránézett a kihelyezett újságokra, és mosolyogva állapította meg, a címoldalon közölt nagybetűset elolvasva,  hogy  itt a február…

A pénztárnál már fizetett, a visszajárót tette éppen el, amikor kinyílt a raktárajtó. Egy villanás volt csupán… s az eladó haragos, szinte gyűlölettel teli  tekintetétől megállt az élet egy pillanatra.  S a hang , a fülébe  élesen belemart…

-      -Tolvaj… ott az a mocskos tolvaj!

Letette a kosarat, a már kifizetett áruval, s kilépett az ajtón.  Nem emlékezett rá, hogyan ért haza.  Csak ült az ágya szélén  és sírt…

Így talált rá az este…

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 657
Tegnapi: 241
Heti: 977
Havi: 4 006
Össz.: 442 558
Oldal: 26. Mintha... (naplóból - folytatva
Szirmok - © 2008 - 2018 - rojtok.hupont.hu