Szirmok

Köszönöm, hogy apró szirmaimat észrevetted...

 

dsc_0422.jpg

 

Nyújtózik  az ősz...

 

 

Időnként messzire vitt utam

oda, ahova nem járnak sokan.

Erőm engedte, hogy szálljak,

de  az éji csend, eltörte

a  képzelet- szárnyat...

elhagyott hangom sírt

 a magány asztalán,

 egy  rozsdás  falevél fonák oldalán.

 

Nyújtózik  az ősz...

hosszan  lelóg egy pókfonál,

 ha  majd a tél gallérjára száll,

megállok. Ideje már...

 

 Szembenézek a sötéttel...

   rám guruló közönnyel,

a megszokottság rongyaiban járva...

 színeket tenyerem vonalaiba zárva

hagyom, hogy ölébe rejtsen a múlt.

 

De te  emeld magasra fejed.

 Arcodon ott  van a jel.

Ne félj...

velem  már nem vétkezel.

 

 

 *

 

 

 

2010. november.

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 98
Tegnapi: 100
Heti: 769
Havi: 3 045
Össz.: 447 229
Oldal: 34. Nyújtózik az ősz...
Szirmok - © 2008 - 2018 - rojtok.hupont.hu