Szirmok

Ma

(örömfirka három szakaszban)

Nem lehet szűkre szabni az időt,
nem az én feladatom:
Hányszor látom még feljönni a holdat,
nem tudhatom...
most lépdelni kell.
Előre menni,
cipelni a sorsköveket,
könnyűeket, s a nehezeket,
visszanézni nem érdemes,
felszaggatódnak az elhalványult hegek...


Ma ünnepel bennem minden szavad,
mint vászonra festett álom:
karomat kitárom,
belehempergek az őszi avarba,
hulló levelekkel játszom...
Hideg szélnek nyelvet öltve,
lekiabálok a dombok tetejéről:
'Hahó, hallotok?
Felhők! Itt vagyok...!'

Erdőbe' bolyongok,
s megölelem a fákat...
Papírból gyűrök hajót a Drávának,
énekelek a víznek, a vörös arany ősznek,
gondolataim újra nálad időznek...
Semmim sem volt,
és szinte semmim sincsen...
Boldog vagyok!
Ma nevetni tanított az Isten.

2009. október 23.,

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat